Húsz éve, ezekben a szeptember végi napokban lett nyilvánvaló, hogy Vladimír Mečiar (1942) pártja hiába érte el e legjobb eredményt a választásokon, nem tud kormányt alakítani. Véget ért egy korszak.

Az 1998-as voksolás előtt Szlovákiában az állami médiumok teljes mértékben elvesztették közszolgálati jellegüket, a még megmaradt kritikus sajtót próbálták ellehetetleníteni, a civil szervezetek munkáját megnehezíteni. A fő ellenségnek a magyar kisebbséget kiáltották ki. Folyamatos volt az uszítás.  Az EU-ból menetrend szerint jöttek a figyelmeztető demarsok. A közvagyont kormány közeli oligarchák privatizálták (és tették tönkre). A titkosszolgálat elrabolta Michal Kováč (1930-2016) köztársasági elnök fiát, a rablás egyik tanúját pedig meggyilkolták. Hetente robbant fel valahol egy autó, vagy végzett ki valakit a maffia. Elszabotálták a közvetlen elnökválasztásra kiírt népszavazást. A köztársasági elnök mandátumának lejárta után Mečiar a ráruházott jogkörök birtokában, amnesztiában részesítette saját magát és mindenkit, aki bűncselekményekkel segített a hatalma megtartásában.

Szlovákia végzetesen le volt maradva az EU-s csatlakozási folyamatban, de le volt maradva a külföldi befektetések terén is, az euró bevezetéséről álmodni sem mert. Ehhez képest 2004-ben a NATO és az Európai unió tagja lett, ugyanebben az évben a Világbank a vállalkozói környezet „top reformátorának” kiáltotta ki Szlovákiát, majd 2009-ben az euró bevezetése is megtörtént.

 Hogyan kell autoriter rezsimet buktatni?

Mečiar biztosra szeretett volna menni, és az 1998-as választások előtt belenyúlt a választási rendszerbe. Többek között egy olyan változtatást is bevezetett, amely tulajdonképpen megakadályozta a választási koalíciók létrejöttét, ezzel ellehetetleníttette a széttöredezett ellenzéket. De a történések olyan irányt vettek, amire senki sem számított. A jobboldali konzervatív és liberális pártok Öt ellenzéki párt alapított egy közös pártot (SDK), ahova párttagnak csak azok léptek át, akiket az egyes pártok indítani kívántak a választásokon. Az anyapártok tovább működtek, de nem indultak a választáson. Közben a három magyar párt is egyesült (MKP). Majd Közben feltűnt a színen Mikuláš Dzurinda (1955), a kereszténydemokrata párt tagja és gazdasági szakértője. Addig sem volt teljesen ismeretlen, de a történések hirtelen a fantompártként működő SDK elnökévé, és Mečiar legnagyobb kihívójává tették. Dzurinda pedig mindent megtett a sikerért. Körbebiciklizte az országot. Bonyolult témákról az egyszerű emberek számára is érthető módon beszélt. Az ellenzéki sajtó szerette, kiváltképp a Markíza nevű kereskedelmi tévécsatorna. Míg Mečiaréknak busásan meg kellett fizetniük Gérard Depardieut, Claudia Schiffert, Claudia Cardinalet, hogy fellépjenek a kampányrendezvényeiken, addig számos közismert szlovák színész és humorista ingyen kampányolt Dzurinda és az SDK mellett. Illetve, leginkább Mečiar ellen (például Ladislav Chudík, akit az idősebb magyar közönség a Kórház a város szélén című sorozatból ismerhet). A Mečiarék által vegzált civil szféra is aktivizálta magát. Elérkezett 1998 szeptembere és a Mečiar vezette HzDS megnyerte a választásokat (27%-kal), de nem tudott kormányt alakítani. A minden tekintetben vegyes kormány a 26,33%-kal második helyen végző „fiktív“ SDK irányításával alakult meg. A kormány tagja lett a szociáldemokrata SDĽ, az etnikai alapon szerveződő Magyar Koalíció Pártja (MKP), és a nehezen besorolható SOP. A kormányzás négy éve az eladósodott bankok szanálásával, az oligarchák által leamortizált nagyvállalatok megmentésével, a magas munkanélküliséggel, a magas államadóssággal való küzdelemmel és egy felemásra sikeredett közigazgatási reform végrehajtásával telt. Mindez a kormánytagok közti állandó ideológiai csatározásokkal fűszerezve. Időközben Dzurinda elveszítette a média szimpátiáját. Az SDK működtetésének nem volt tovább értelme, viszont Dzurinda nem volt hajlandó visszamenni anyapártjába (KDH), inkább alapított egy új pártot (SDKÚ). Nem sokan fogadtak akkoriban a második Dzurinda kormányra. Dzurinda azt a kampányt is derekasan végigcsinálta, és bár újra Mečiar pártja kapta a legtöbb szavazatot (19,50%), csodával határos módon úgy alakult a választási eredmény, hogy másodjára is ő tudott kormányt alakítani. Pedig a választásokon a pártja csak 15,09%-os eredményt ért el. A kormányában az SDKÚ-n kívül az MKP, a kereszténydemokrata KDH, és egy médiavállalkozó által alakított párt, az ANO kapott helyet. Ekkor vette kezdetét az a reformokkal teli négy év, amely visszahelyezte Szlovákiát Európa térképére, és világméretű elismerést szült.

 Hogyan kell reformokat végrehajtani?

A .týždeň nevű szlovák hetilap 2008-ban közölt egy elemzést, amelyben annak a véleményüknek adtak hangot, hogy Dzurinda nem vezette, hanem menedzselte a második kormányát. Az elején nem volt konkrét terve. A különféle kidolgozott reformtervek a koalíciós pártoktól érkeztek. Ő csak, jóváhagyta és menedzselte a végrehajtásukat. Nagyon fontos momentum, hogy a pártoknál voltak előre kidolgozott tervek! Dzurinda rákapcsolódva a közhangulatra beleegyezett olyan reformok véghezvitelébe, amelyeket a választások előtt maga is elképzelhetetlennek tartott volna. Megmagyarázhatatlan reformeufória uralkodott el ebben a fiatal országban. Szlovákia túlélte Mečiart, túlélt négy nehéz megszorításokkal teli évet, és valami nagyot akart véghezvinni, meg akarta magát mutatni a világnak.

Ivan Mikloš (1960) a második Dzurinda kormány pénzügyminisztere így ír erről az időszakról a könyvében: A legfontosabb feltétel az volt, hogy a 2002-es választások után egy olyan kormány tudott felállni, amely a gazdasági elképzeléseit tekintve viszonylag közel állt egymáshoz. A kormányzás első évében a gazdaságot érintő reformok nagyobb gond nélkül lettek elfogadva. A második helyen az áll, hogy nem létezett más komolyan vehető valódi reformterv. Az ellenzéki pártok nem álltak elő konkurens szakmailag meglapozott tervvel. Az elismert közgazdászok is nyíltan támogatták a kormány reformjait. Harmadik helyen fontos kiemelni a média szerepét. A kormányciklus elején a média is segített reformpárti hangulatot teremteni az országban. Az állami intézmények is elkezdtek kommunikálni a médiumokon keresztül, hogy minél jobban elmagyarázzák az egyes reformok várható hatásait. Továbbá fontos volt a reformintézkedések ütemezése is. Először a legnehezebb változtatások lettek elfogadva, majd a kevésbé konfliktusosak. Végül fontos kiemelni a reformok (hatásainak) koordinálását. Tekintettel arra, hogy a reformokat gyors egymásutánban vezették be, az egyik reform negatív hatását kompenzálta a másik reform kedvező hatása.  Erre jó példa, hogy az egységes ÁFA kulcs bevezetésével megemelkedett az élelmiszerek ára, de ezt a nyugdíjasok esetében egyből kompenzálta a nyugdíjreformból következő valorizáció. „Ha, a reformok, nem ilyen gyors egymásutánban kerülnek bevezetésre, akkor az ilyenfajta koordinációra nem lett volna lehetőség” írta Mikloš a könyvében. Szlovákia kihasználta a történelmi esélyét. 

A négy év alatt sok reformot hajtott végre ez a kormány (nyugdíjrendszer, egészségügy, szociális juttatások), külföldön a legnagyobb figyelmet mégis az adóreform váltotta ki. Az egyen adónak és egykulcsos ÁFA-nak, hihetetlen marketinghatása volt a világban. Ivan Mikloš így emlékszik erre vissza: „Az új adórendszer alapelvei az igazságosság, semlegesség, egyszerűség, egyértelműség, magas hatásfok és a kettős adóztatás megszüntetése volt.”

 A mágikus 19%.

Ezek az elvek öt kulcsfontosságú intézkedésben öltöttek testet:

- Egységes 19%-os adókulcs bevezetése a magánszemélyek jövedelmének, valamint a vállalkozók és cégek nyereségének megadóztatására.

- Egységes (kivételektől mentes) 19%-os ÁFA bevezetése.

- Osztalékok utáni adó eltörlése.

- Az ajándékozási, örökösödési és ingatlan átruházások utáni adók eltörlése.

- Az adórendszerben megtalálható kivételeknek, adóalap csökkentő tételeknek, speciális ügymeneteknek az eltörlése.

Ezekkel az intézkedésekkel párhuzamosan a fogyasztási adók (alkohol, dohány, üzemanyag) emelése is megtörtént, illetve növelték az adóhatóságok hatékonyságát.

 Árnyoldalak.

A siker kézzelfogható volt. Dzurindáékat és Szlovákiát ünnepelte a világ, ömlött a külföldi befektetés. De be kell ismernünk, ennek a kormányzási ciklusnak is megvoltak a maga árnyoldalai. A végére a koalíciós partnerekben megrendült az egymás iránti bizalom. Dzurinda gyakran játszotta ki egymás ellen a partnereit. Felszínre kerültek újabb korrupciós ügyek, a legsúlyosabb pedig a gyanú, hogy ellenzéki képviselőket vesztegetett volna meg. A magyarigazolványok ügyében, hirtelen benne is felbuzgott a honfiúi vér, elkezdte használni a magyarellenes retorikát, annak ellenére, hogy az MKP-val kormányzott.  A kritikákat, paranoid módon összeesküvésként értelmezte. Szlovákia lakosai talán ekkor vesztették el hitüket abban, hogy a politikát lehet tisztességesen is művelni.  2010-ben még egyszer, esélyt kapott Dzurinda pártja. Abban a kabinetben ő már csak a külügyminiszteri posztot vitte. Az a kormányzás elég csúfosan, 2012-ben előrehozott választásokkal ért véget. Azóta a közéletből eltűnt az SDKÚ is, és Dzurinda is, nincs már egyenadó és egységes áfakulcs sem. Az utóbbi időben Szlovákia irányultságát Robert Fico és a SMER határozza meg. De, ez már egy másik történet. A .týždeň az alábbiakkal zárta elemzését: „Mikuláš Dzurinda a politikai pályája csúcsán többször becsapta, kihasználta és manipulálta partnereit. A gyanú, hogy a parlamentben politikai támogatást vásárolt magának, annyira elviselhetetlen, hogy ez a politikai kultúránkon még hosszú ideig nyomot fog hagyni. De legádázabb ellenfelei sem tagadják, hogy Dzurinda neve Szlovákia történelmének egyik legsikeresebb időszakát fogja jelképezni. Ezen mit sem változtat, hogy ő maga inkább csak utat engedett ezeknek a változásoknak, mintsem kezdeményezte azokat.”

----------

Felhasznált irodalom:

Dzurinda, Mikuláš (2002): Kde je vôľa, tam je cesta - Môj maratón, Bratislava, Vydavateľstvo L.C.A.

Mikloš, Ivan (2005): Kniha reforiem, Bratislava, Trend Visual http://www.komunal.eu/images/pdf/kniha_reforiem.pdf

.týždeň (2008): 10 rokov s Dzurindom

https://www.tyzden.sk/casopis/3403/10-rokov-s-dzurindom/

Szlovák Statisztikai Hivatal weblapja

http://www.statistics.sk

----------

Köteles Szabolcs